1980

Ez a szám lehetne az év, amikor születtem. De nem. Ennyi tégla fordult meg a kezemben egy nap alatt, amikor épült az üvegházam.

Igazi családi munka volt: a nagybátyám volt a kőműves, én meg a culáger.

Nem is tudom hány éven keresztül nézegettem ezt a képet azzal a vággyal, hogy egyszer nekem is lesz hasonló.

Szuper érzés létrehozni egy ilyen építményt, erre egy életen át büszke lehet az ember. Itt zajlik a magvetés, kb. február végétől trágyatalpas melegágyakba.

Majd a családi hagyatékom (sózóteknő) segítségével poharakba kerülnek a kis palánták, és mennek át a gödörbe (palántaház).

Az ágyások sosem maradnak üresen, mert 1-2 palánta mindig marad a vetés helyén, hogy a lehető legkorábban tudjak a családi asztalra tenni valami finom zöldséget.

Illetve ősszel is mindig szórók el magokat, így télen is akad friss saláta, spenót, rukkola.

Ez a birodalom teljesen kiszolgálja a családot, és igen: ez is egy hosszú távú befektetés, de a hazainak nincsenek párja!